
Az olasz hasonlít a spanyolra?
Az olasz és a spanyol nyelv szembetűnően hasonlítanak egymásra. Részben azért, mert mindkettő újlatin nyelv, vagyis a római korból származnak. Amikor a Római Birodalom Európa-szerte terjeszkedett, a köznyelvi latint beszélő rómaiak különböző régiókban telepedtek le. Ezek a települések idővel saját nyelvjárásokat alakítottak ki, amik tovább fejlődtek. Ezek lettek idővel az újlatin nyelvek: spanyol, olasz, francia, portugál és egyebek.
Az Ethnologue szerint, ami a világ egyik legismertebb referenciaforrása, az olasz és a spanyol lexikai hasonlósági együtthatója 0,82. Ez azt jelenti, hogy a két nyelv szókincsének 82%-a kölcsönösen érthető, vagyis egy olasz és egy spanyol beszélő is képes lenne megérteni az egymás által használt szavak több mint négyötödét. Ez pedig nem kis előny egy teljesen kezdőhöz képest!
Lássunk pár konkrét hasonlóságot az olasz és a spanyol nyelv között!
Az ábécé
Az olasz és a spanyol nyelv is a latin ábécé módosított változatát használja, akárcsak az angol. Ez jó hír az angol anyanyelvűek számára, hiszen nem kell teljesen új ábécét vagy írásrendszert megtanulniuk. Van viszont pár egyedi vonás mindkét nyelv ábécéjében.
Az olasz ábécé mindössze 21 betűből áll – 16 mássalhangzóból és 5 magánhangzóból. A j, k, w, x, és y betűk hiányoznak, és csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő. A spanyol ábécé viszont tartalmaz egy extra betűt, amit érdemes megjegyezni: az Ñ/ñ (ejtsd: "enye"). Ez azt jelenti, hogy a spanyol ábécé összesen 27 betűből áll, amelyek közül 22 mássalhangzó és 5 magánhangzó. Érdekesség, hogy korábban a Ch/ch és Ll/ll is önálló betűként szerepelt, de a Real Academia Española eltávolította őket az ábécéből.
A ragozás szabályai
Az olasz és a spanyol nyelv is összetett igeragozási rendszert használ, vagyis az igét módosítani kell attól függően, hogy ki végzi az adott cselekvést - tehát hogy az milyen számban, személyben és időben történik.
Mindkét nyelvben léteznek szabályos és rendhagyó igék. Az igék túlnyomó többsége szabályos, ami megkönnyíti a ragozás megtanulását. Ezeknél az igéknél a tő megmarad, és az igeidőnek és a névmásnak megfelelő végződést kell hozzáadni. Szerencsére az olasz és a spanyol személyes névmások is nagyon hasonlóak, így az igék ragozása is szinte ugyanúgy működik.
Vegyük például az "enni" igét, ami olaszul "mangiare", spanyolul "comer". Mindkettő szabályos ige, úgyhogy összehasonlításképpen elragozzuk őket jelen idő kijelentő módban. A szótöveket vastagon szedtük, hogy látszódjon a ragozásbeli különbség.
Magyar | Olasz névmás | Ragozott ige | Spanyol névmás | Ragozott ige |
Eszek | Io | mangio | Yo | Como |
Eszel | Tu | mangi | Tú | Comes |
Hímnem/Nőnem eszik | Lui/Lei | mangia | Él/ella | Come |
Eszünk | Noi | mangiamo | Nosotros | Comemos |
Esztek | Voi | mangiate | Ustedes | Comen |
Esznek | Loro | mangiano | Ellos/ellas | Comen |
Ahogy látható, a szabályos igék ragozása elég logikus: megtartjuk a szótövet, amihez hozzárakjuk az igeidőnek és a névmásnak megfelelő végződést. Ez persze az olaszban és a spanyolban is azonnal felborul, amint rendhagyó igével találkozunk. Vegyük például a "lenni" igét. Az „essere” (olasz) és a „ser” (spanyol) igék ragozása rendhagyó, vagyis a szótő nem marad változatlan, és a végződések sem feltétlenül követik a rendszeres igék mintáját. Nézzük meg, hogyan alakulnak ezek a ragozások!
Magyar | Olasz névmás | Olasz ragozás | Spanyol névmás | Spanyol ragozás |
Vagyok | Io | sono | Yo | soy |
Vagy | Tu | sei | Tú | eres |
Hímnem/Nőnem van | Lui/Lei | è | Él/ella | es |
Vagyunk | Noi | siamo | Nosotros | somos |
Vagytok | Voi | siete | Ustedes | son |
Vannak | Loro | sono | Ellos/ellas | son |
Igeidők
Az olasz és a spanyol nyelv is számos igeidőt használ. Az olaszban összesen 7 mód és 21 igeidő van, míg a spanyolban 4 mód és 23 igeidő létezik. Összehasonlításképp: az angol nyelvben 12 igeidő van, így az olasz és a spanyol jóval összetettebb rendszert használ a cselekvés, létezés, és történés kifejezésére.
Elsőre ez kicsit soknak tűnhet, de nem kell aggódni! Ettől lesz igazán kifejező a nyelv, hiszen így egy eseményt nemcsak múlt vagy jelen időben lehet elmesélni; - pontosan meg tudjuk határozni, hogy az mikor történt, mennyi ideig tartott, vagy milyen körülmények között zajlott.
A kiejtés
A fonémák (kiejtett hangok) és a grafémák (leírt hangok) is nagyjából egybeesnek a spanyolban s az olaszban is. Vagyis a legtöbb dolgot úgy ejtjük, ahogyan leírjuk - szemben például az angollal. Nézzük ezt a példát: “call” és “cat,”. Bár mind a kettőben van egy "a" hangzó, azt másféleképpen ejtjük: ˈkɔl a "call"-ban és ˈkæt a "cat"-ben. Emiatt mondjuk nem kell aggódni sem a spanyolban, se az olaszban, mivel az egyes betűk kiejtése állandó.
Elhagyható személyes névmás
Olaszban és spanyolban is elhagyhatjuk az ige elől a személyes névmást, ha helyesen ragozzuk az igét. Mivel mindkét nyelvben az igék ragozása világosan jelzi, hogy ki végzi a cselekvést, sok esetben nincs szükség rá, hogy kirakjuk a névmást.
Olasz: Parlo italiano. (= Beszélek olaszul.)
Spanyol: Hablo español. (= Beszélek spanyolul.)
A magyarban is elhagyható a személyes névmás. Az angolban viszont a személyes névmás (I, you, he/she stb.) nem hagyható el, mert az ige önmagában nem utal a cselekvő személyére.