Üdvözlés és bemutatkozás az államokban
A kézfogás fontossága
Kezdjük az ikonikus amerikai kézfogással, ami finoman szólva meglehetősen energikus! Az Egyesült Államokban a kézfogással teszed az első mély benyomást – üzleti környezetben mindenképp, és akkor is, ha még nem állsz készen az ölelkezésre. Ha már itt tartunk, nézd meg az amerikai munkakultúráról és üzleti etikettről szóló útmutatónkat!
Egy jó kézfogás legyen határozott – felejtsd el a „döglött hal” kézfogást, legyen a kezed élettel teli! – de ne legyen csontropogtató. A cél a magabiztosság, nem a dominancia. Ja, és ne tartson túl sokáig! Tarts szemkontaktust, mosolyogj, és kétszer-háromszor rázd meg a partnered kezét, majd engedd el. Csak lazán 😉 – de nincs ökölpacsi vagy titkos kézfogás, hacsak nem egy régi sulis találkozón vagy!
Laza köszönések
És mi a helyzet, ha nem hivatalos környezetben vagy? Az Egyesült Államokban a laza köszönések tényleg lazák és elég közvetlenek. Egy barátságos „Hi” vagy „Hello” egy gyors öleléssel teljesen megszokott, bár helyi szokásoktól függően hallhatod a „How’s it going?” kifejezést is. (Csak egy tipp: nem kell ténylegesen elmondanod, hogy hogy vagy. Ez amolyan felszínes udvariasság.)
A „Good morning/afternoon/evening” egy fokkal formálisabb lehet, de szinte bárhol elfogadott, különösen kiszolgálóhelyeken. Az amerikaiak szeretik a barátságos, közvetlen hangulatot, szóval nyugodtan köszönj vidáman a baristádnak egy egyszerű „Hey!”-jel!
A francia szokásokkal ellentétben viszont a “la bise” - vagyis az arcra puszi egyáltalán nem megszokott, sőt – egyenesen fura. Úgyhogy maradj a kézfogásnál vagy az ölelésnél – amit a helyzet megkíván.
Mosolygás és szemkontaktus társas helyzetekben
Az Egyesült Államok rendkívül szerethető az emberek kedvessége miatt. Persze, a nagyvárosokban azért találkozni morcos taxisofőrökkel, de összességében Amerikában a mosolygás annyira természetes, mint a levegővétel.
Az emberek mosolyognak egymásra az utcán, az élelmiszerboltokban, sőt, még a kínos liftutak során is. Ez a barátságosság és a nyitottság jele. Ha pedig ezt egy kis szemkontaktussal kombinálod, máris nyert ügyed van a társas kapcsolatokban, hiszen az őszinteséget nagyra értékelik. Persze nem kell túlzásba sem esni – ez nem bámulóverseny!
Társas összejöveteleken egy mosoly és a könnyed pillantásváltás a kapcsolatteremtés alapja. Ezzel azt üzened, hogy érdeklődő és nyitott vagy a beszélgetésre. Próbálj meg nem túl gyakran elfordulni, mert az az érdektelenség benyomását keltheti.
Tegeződés
AAz amerikaiak nem problémáznak az ilyesmin – elég hamar összetegeződnek. Találkozol valakivel, elviccelődtök és bumm – máris a keresztnevén szólítod. Üzleti környezetben nyilván szerencsésebb a Mr, Mrs, Dr. megszólítás, hacsak nem kapsz felhatalmazást a tegeződésre. Ha kételkednél, akkor hagyd, hogy a beszédpartnered adja meg az alaphangot, és igazodj hozzá!
Mit kerülj el a köszönés és bemutatkozás során az Egyesült Államokban
Az USA a különböző kultúrák olvasztótégelye – éppen ezért elég lazán kezelik az illemszabályokat, és nem csinálnak ügyet belőle, ha eltévesztesz valamit. Most, hogy ezt leszögeztük, azért van néhány dolog, amire jó, ha odafigyelsz.
Először is – ne légy túl hivatalos. Az olyan megszólítás, mint a Sir vagy Madam túl távolságtartónak hat. Kerüld továbbá a „döglött hal” kézfogást, de ne is ropogtasd meg a másik kezét. Bánj csínján a fizikai kontaktussal – például, ne ölelgess valakit, akit csak most ismertél meg. Nem kell se meghajolni, se pukedlizni – hacsak nem valami történelmi korhű összejövetelen vagy.
Az amerikai udvariasság és társalgás alapjai
Kérem és köszönöm
A kérem és köszönöm minden kultúrában varázsszó, az Egyesült Államokban viszont egész más szinten űzik ezt a mágiát! Egyszerűen KÖTELEZŐ, ha udvarias akarsz lenni és ki akarod mutatni a tiszteletedet.
Ha kérsz valamit – kávét, útbaigazítást, szívességet – tegyél utána egy „please”-t. Akár kicsi, akár nagy dolgot tesz érted valaki – ne felejtsd el megköszönni egy vidám „thank you”-val, és mivel amerikaiakról van szó, ne spórolj a „a bunch”, „a lot”, „a million” kifejezésekkel sem.
Ebben a cikkben van még pár ötlet, hogyan mondják angolul, hogy köszönöm.
Bocsánatkérés
Az amerikaiak lépten nyomon használják a „sorry” kifejezést – még akkor is, ha nincs miért bocsánatot kérniük, vagy nem ők voltak a hibások.
Valakit félbeszakítasz? „Sorry!” Nekiütközöl valakinek a tömött buszon? „Sorry!” Nem hallottad, hogy mit mondott a másik? „Sorry, could you repeat that?”. Kisebb konfrontációknál elég ez az öt betűcske, de ha kíváncsi vagy, hogyan kérj bocsánatot angolul haladóbb szinten, akkor olvasd el ezt a cikket. De ha nagyon elszúrtál valamit, akkor így kérj bocsánatot.
Small talk
A small talk az amerikai társas érintkezés magasiskolája! Sok államokbeli kínosnak érzi, ha csend áll be a beszélgetésben.
Ha nem vagy hozzászokva a csevegéshez, mert felétek ez annyira nem szokás, akkor elsőre furának tűnhet. De ne aggódj, egyszerűbb, mint hinnéd! Időjárás, sport, helyi események, éttermek – ó igen, az étkezés remek téma! – ezekről mind kezdeményezhetsz beszélgetést.
Nem kell egyből mélyre szántó gondolatokat megosztani egymással. Csak lazán! Ha egy partyn valaki felhozza a tegnapi meccset, vagy hogy milyen őrülten meleg volt tavaly júliusban – na, az már a small talk 😊 És még valami: az amerikaiak hajlamosak hangosabban beszélni – de ne ijedj meg, ez náluk teljesen normális.
Íme egy útmutató a small talkhoz – ha inspirációra van szükséged.
Megosztó témák, amiket jobb, ha elkerülsz a beszélgetés során
Bár az amerikaiak alapjában véve elég nyitott hozzáállásúak, azért van pár darázsfészek, amibe nem kellemes belenyúlni. A politika, vallás - igazából bármi, ami túl személyes nem túl szerencsés témakörök, ha valakivel csak most ismerkedtél meg. Tartogasd ezeket a mélyebb beszélgetéseket egy illendőbb alkalomra, vagy a közeli barátaidnak és családtagjaidnak. És nem árt, ha ismered a hallgatóságod! 😉
Miket kerülj el beszélgetés közben az amerikai etikett szerint
A legtöbb amerikaival nagyon könnyű elcseverészni. Viszont eléggé zokon veszik, ha félbeszakítod őket. Mindenképpen kérj bocsánatot, ha ez megtörténik, és ügyelj arra, hogy a másik legalább annyit beszélhessen, mint te. Az amerikaiak nagyra értékelik, ha a beszéd természetes mederben halad – és egyik beszédpartner sem domináns.
Kezdetben ne ossz meg magadról túl sok személyes, vagy bizalmas információt – ezek ugyanis kényelmetlenül érintik a másikat.