Mennyit lehet fejlődni 10 nyelvóra alatt?

Berlitz: Hogy ízlett a tanfolyam?

Fruzsina: Hát tényleg egy kis ízelítő volt ez a minikurzus, de nagyon aranyos volt a tanárom! Nyilván nem egyszerű így személyre szabni a tanfolyamot, de mi rögtön elsőre megtaláltuk a kémiát – nagyon kedves volt! Az volt a legjobb dolog, hogy rögtön felállította azokat a szabályokat, aminek segítségével én el tudtam lazulni. És ez a legfontosabb szerintem, ha bárki nekikezd a tanulásnak.

Berlitz: Te hol, hogyan kezdtél el angolul tanulni?

Fruzsina: Már középiskolában is tanultam angolul, van nyelvvizsgám, de úgy alakult, hogy a munkám miatt 10-15 évig nem használtam – nem voltam külföldön, még nyaralni sem, szóval sehol nem tudtam gyakorolni a nyelvet. Úgyhogy igazából elmúlt. Kikopott. De aztán mikor újra felvettem a fonalat, akkor nagyon sok minden visszajött – de a bátorság az nem.

Berlitz: Szerinted mi ennek az oka?

Fruzsina: A rossz beidegződések. A rossz tanítási módszerek nyoma – csak úgy tudtam a nyelvvizsgát is megcsinálni, hogy külön tanfolyamra jártam, ahol belém verték az igeidőket, a nyelvtant, ami ugye a papír megszerzéséhez szükséges. De nem adták meg azt a magabiztosságot, hogy én örömmel és dalolva menjek mondjuk a szóbeli érettségire. Ez soha nem volt meg.

Berlitz: Igen, ez egy elég nagy különbség: mi is azt hangsúlyozzuk, hogy letenni egy nyelvvizsgát egészen más, mint megtanulni ténylegesen beszélni egy nyelvet. Tapasztaltad ezt a szemléletmódot a tanfolyamon is?

Fruzsina: Abszolút. Nálatok látom, hogy van még hová fejlődni, de pont azt kapom, amiért jöttem: hogy magabiztosságot szerezzek, hogy meg merjek szólalni. Mark, a tanárom mondta, hogy „Figyelj, még az angolok is elrontanak dolgokat, ne érezd magad kellemetlenül, ha hibázol. Te már ezzel is előrébb jársz, mert legalább belevágtál, hogy megtanulj egy második nyelvet.” Az ilyen mondatok számítanak, a tanár személyisége, és az, hogy ő native speaker, mert a gondolkodást is hozza. Említettem is neki, hogy máshogyan gondolkozik, más a szemléletmódja, mint a magyaroknak.

Berlitz: Akkor ezt a kulturális különbséget is megtapasztaltad nálunk.

Fruzsina: Igen. Az első órán még nyilván nagyon feszengtem, de ma úgy jöttem órára, hogy semmilyen negatív érzés nincs bennem, ha elrontok valamit, vagy nehezebben jön a számra a mondat, mert végül is ezért vagyunk itt.

Berlitz: Leszögezhetjük akkor, hogy elértük a célunk – fejlődött a magabiztosságod. Volt valami konkrétum, amit sikerült a 10 nyelvóra alatt helyre tenni?

Fruzsina: Sok kis apró dolog. A tanárom nagyon figyelt a részletekre, például a kiejtésre – nem akarta, hogy mindent olyan nagyon megrágjak, hanem legyek sokkal lazybb. Már az elején tisztáztuk, hogy nyelvvizsgára akarok -e készülni, vagy csak beszélgetni szeretnék, úgyhogy ő is így állt hozzá. Nem a nyelvtant akarta belém verni – az volt jobb, amikor többet kérdezett tőlem és engem beszéltetett. Mert hallgatni sokat tudsz, meg videót nézni, de amikor téged beszéltetnek, az az igazán jó. Volt, amikor ő beszélt sokat – akkor koncentráltan kellett figyelnem, hogy ne veszítsem el a fonalat – ez is nagyon fontos, és aztán mikor visszakérdezett, akkor nekem kellett hosszabban beszélnem, mert mondjuk ki akartam fejteni valamit.

Berlitz: Nem csak egy-két szavas yes/no válaszokat adtál.

Fruzsina: A tematika adott egy támpontot, de rugalmasan kezeltük, ami nekem teljesen megfelelt, mert az volt a lényeg, hogy beszélgessünk. A tematikában viszont voltak új szavak – nem csak az aktív szóhasználatomban nem voltak benne, hanem tényleg nem ismertem őket – ezeket el tudta úgy magyarázni, hogy meg is értettem. Sikerélmény volt.