Tanulás mozgással
A Drezdai Műszaki Egyetem kutatóinak vadonatúj tanulmányában kiderült, hogy a motoros kéreg (az agy mozgáshoz kapcsolódó része) segíthet a diákoknak gyorsabban megtanulni egy új nyelv szókincsét. "Azok a tanulási technikák, amelyek egyszerű audio- vagy vizuális információk helyett gesztusokat is magukban foglalnak, előnyösek lehetnek a tanulók számára" - írják a kutatók.
Egy négy napos képzés során a résztvevők úgy tanulták meg használni az új szavakat, hogy gesztusokat párosítottak hozzájuk. A képzést követő vizsgán az volt a feladat, hogy ezeket a szavakat lefordítsák az anyanyelvükre. Ugyanakkor az idegtudósok transzkraniális mágneses stimulációt (TMS) használtak a motoros kéreg aktivitásának elnyomására.
Úgy találták, hogy a diákok kevésbé képesek ilyen módon felidézni azt a szókincset, amelyhez gesztusokat hoztak létre. Hogy biztosak legyenek az eredmények helyességében, ugyanezt a technikát alkalmazták olyan diákokon is, akik csak képek segítségével tanulták meg a szavakat – az ő teljesítményüket viszont nem befolyásolta a motoros kéreg aktivitásának elnyomása.
Ez arra utal, hogy a gesztusokat létrehozó diákok számára a mozgás összefonódott az agyukban lévő új szókincs kódolásával, így annak felidézésére az agy mozgásért felelős részének aktívnak kellett lennie, függetlenül attól, hogy a konkrét gesztusokat használták-e a szavak felidézésére.
"Érdekes, hogy ez a jelenség konkrét szavaknál (például a hegedű szónál) és az absztrakt fogalmak esetében (például a demokrácia
szónál) egyaránt megfigyelhető.” – fogalmazott sajtóközleményében Brian Mathias. "Az eredmények azt sugallják, hogy a nemrégiben megtanult idegen nyelvű szavakra való visszaemlékezésünk mértéke attól is függ, hogy milyen szenzomotoros kontextusban sajátítottuk el őket."
Kiemeli továbbá, hogy sok szótanulási technika kizárólag audio- vagy vizuális információkra épít. "Eredményeink rávilágítanának arra, hogy a test motoros rendszerét integráló tanulási technikák általában miért múlják felül a hagyományos tanulási stratégiát."
Szenzomotoros társítás
Bizonyos mértékig minden tanulás multiszenzoros. Egy új barát hangját elsősorban nem a mondandója alapján ismerjük fel – a hallott jeleken túl a kinézet és a hangzás is sokat számít. Állandóan új információkkal gazdagodunk képkártyákon, videókon, videojátékokon, dalokon és verseken, valamint interaktív tevékenységeken keresztül telefonjaink, táblagépeink és laptopjaink segítségével.
Viszont - amint azt az Educational Psychology Review 2020-as tanulmányának szerzői megjegyzik - míg ezek közül a "dúsítási stratégiák" közül egyeseket tanulmányoztak, sőt el is fogadtak a tanulási eredmények javításának eszközeként, "másokat alig adoptáltak". Holott egyre több bizonyíték van arra, hogy a motoros tanulás (ún. szenzomotoros dúsítás) növelheti a tanulás hatékonyságát és fejleszti a memóriát.
Egy nyolc éves iskolások körében végzett új tanulmányban a kutatók azt találták, hogy a gesztusokkal és képekkel megtanult szókincs hosszabb távra épül be; az így megszerzett ismeret a tanulás után még hónapokig előhívható.
A kísérlet első lépéseként a diákok saját maguk találtak ki gesztusokat és csatolták őket a szavakhoz (gesztustársítás). Második lépésként a kutatók ezt a gesztustársítást hasonlították össze a képtársító technika eredményeivel - a gyerekek tudását három nappal, két hónappal és hat hónappal a szavak megtanulása után is felmérték.
"Mind a gesztus-, mind a képtársítás növelte a gyermekek teljesítményét azokhoz képest, akik nem használták ezeket a technikákat a tanuláskor" - írják a szerzők. "A gesztus- és képtársítás előnyei a képzés után hat hónapig a konkrét és absztrakt szavak esetén is fennmaradtak."
Egy lépés a kreativitás felé
Manuela Macedonia és Thomas Knösche, a lipcsei Max Planck Emberi Kognitív és Agytudományi Intézet munkatársai a Body In Mind: How Gestures Empower Foreign Language Learning című tanulmányukban azt sugallják, hogy a diákok nemcsak jobban emlékeznek a szavakra, ha a tanulást testmozgások kísérik, hanem nagyobb valószínűséggel használják is ezeket új mondatok létrehozására. Ez azt jelenti, hogy a testmozgás és a gesztusok jótékony hatása túlmutat a megszerzett ismeret felelevenítésén; szerepe van a használt, beszélt nyelv felépítésében is.
A kutatásban húsz diák vett részt; egy mesterségesen létrehozott nyelvet tanultak egy hatnapos tanfolyamon Vimmi-ben. A kurzus egyik felén csak szóbeli és írásbeli utasításokat használtak; a másik felében viszont arra kérték a diákokat, hogy a tanultakhoz előre meghatározott testmozdulatokat használjanak.
Az eredmények azt mutatták, hogy a diákok jobban emlékeztek a mozgással egybekötve megtanult szavakra. Egy másik tesztben arra kérték őket, hogy az új szavakat használják mondatokban. Az új mondatok létrehozásakor a diákok gyakrabban használták a gesztusokon keresztül kódolt szavakat - ami arra utal, hogy ezeket a kifejezéseket könnyebb volt felidézniük.
Hogyan segít a test az agynak?
Ezt a törvényszerűséget tanulmányok széles köre támasztja alá. A tudósok még abban sem tudnak megegyezni, hogy a nyelv a gesztusok kiteljesedéseként fejlődött ki, vagy a két folyamat teljesen különálló, csak éppenséggel átfedik egymást az agyunkon belül.
Egyes felvetések szerint már maguk a mozdulatok, amikkel megragadtuk a tárgyakat a nyelv kialakulásának előszobájaként tekinthetők, hiszen itt elegyedtek először, majd váltak szét gesztus és hangképzés. Mások kételkednek ebben a feltevésben – úgy gondolják, hogy a nyelv társadalmi okokból fejlődött ki, és ahogyan az emberiség egyre bonyolultabb közösségi formákba rendeződött, úgy vált a nyelv is egyre összetettebbé. Tény viszont, hogy a mozgás az új nyelvi készségek megszerzésének és használatának alapja is egyben.
"Amikor felfogunk, megértünk valamit; azt leképezzük, megjelenítjük az agyunkban." – írja a linzi Johannes Kepler Egyetem kutatócsoportja. Idéznek egy Madan és Singhal tanulmányt, amelyben a résztvevőknek kézzelfogható és kevésbé kézzelfogható (azaz gyengébb és erősebb agyi motoros feldolgozást igénylő) tárgyakhoz kapcsolódó szavakat kellett megjegyezniük, mint például kamera és asztal. Az eredmények jobb memória-teljesítményt mutattak a jobban kézzelfogható szavak esetében.
A képalkotási folyamatok vizsgálatai a használati tárgyakhoz kapcsolódóan általában erősebb aktivitást mutatnak az agy motorikus területein, mint a kevésbé kézzelfogható dolgokat jelző szavak.
A tudósok nem tudják pontosan, miért van ez így, de egy egész tudományos mozgalom igyekszik ezt kideríteni. Az ezt az irányvonalat követő kutatók a testet irányító agy helyett a testben található agy szempontjából vizsgálják a kettő közötti kölcsönhatást, hogy megértsék az emberi tapasztalatokat (beleértve a tanulást is).
"Ez az álláspont úgy tartja, hogy a kognitív folyamatok a test és a körülöttünk lévő világ közötti kölcsönhatásban gyökereznek" - magyarázzák a linzi kutatók. Ennek megfelelően a nyelv, mint kognitív képesség, szenzomotoros rendszereinkben van, és a szavak ábrázolása szorosan kapcsolódik ahhoz a testi élményhez, amelyet megismerésük során átélünk."
Arra is rámutatnak, hogy anyanyelvük elsajátítása során a csecsemők gyakran ragadják meg, veszik kezükbe a tárgyakat. Ez pedig nem tanult viselkedés, hanem ösztönös cselekedet. "Ezzel a csecsemők több szenzomotoros élményt gyűjtenek a környezetükből." Adódik tehát a kérdés, hogy felnőttként miért nem használjuk a csecsemőkorban jól bevált taktikát és tesszük kézzel foghatóvá, érzékelhetővé a nyelvtanulást?
Mindenkinek a maga eszköze
Ez az új irányvonal a tudomány számos területére befolyással bír, a neurobiológiától a fejlődési pszichológián át a mesterséges intelligencia kutatásig. Tehát, mielőtt elővenne egy újabb szókártyát, vagy belehallgatna egy újabb podcastba, miért nem próbálja meg használni azt az eszközt, ami a kezdet kezdetétől a rendelkezésére áll a nyelvtanuláshoz: a saját testét?
