Íme a kétnyelvű oktatással kapcsolatos, mára megcáfolt mítoszok:
A kétnyelvűség beszédzavarokhoz vezet.
A valóság az, hogy diszfázia ugyanúgy kialakulhat többnyelvű gyerekeknél, mint azoknál a társaiknál, akiknek egy anyanyelvük van. Ugyanígy igaz az is, hogy a beszédzavaros gyermekek is képesek két, vagy akár több nyelvet is megtanulni.
Gyakran gondolják úgy, hogy több nyelv egy időben való elsajátítása negatívan hat a kicsik nyelvi és kognitív képességeinek fejlődésére. A gyerekek intellektusát azonban rengeteg tényező befolyásolja, mint például az életkor, a genetikai minták, és a stimuláló környezet.
A nyelvek közötti váltogatást sokan hajlamosak az egyik nyelven való kifejezőkészség hiányának, vagy lustaságnak betudni. Ez a képesség viszont a nyelvekkel való ismerkedés rugalmasságát és mélységét jelzi.
A gyerekek ne egymás után, és ne külön-külön tanulják a nyelveket.
Nem kell feltétlenül sorrendiséget felállítani a nyelvek megismerésében. Az is igaz viszont, hogy bár megvan a képességük arra, hogy egyszerre két nyelvet sajátítsanak el, ezt minden gyerek más ritmusban, és más preferenciákkal teszi.
Egy kétnyelvű gyereknek akcentusa van.
Csakúgy, mint az egynyelvű gyerekeknél, az akcentust a környezet és az egyéni beszédszokások befolyásolják. Előfordul a kétnyelvűeknél, hogy az egyik nyelv dominánsabb, ami kevésbé tökéletes kiejtést eredményezhet a „másodlagos” nyelvnél.
Akkor hogyan tanul meg egy második nyelvet az a gyermek, akinek nincs többnyelvű háttere? Jöjjön először egy kis történelem!
Idegen nyelveket már az ókori Rómában is oktattak. Olyan tanárok, mint Quintitianus (i. sz. I. század) csak az adott idegen nyelven beszéltek a diákokkal. Azt javasolta, hogy a gyerekek még azelőtt ismerjenek meg egy idegen nyelvet, mielőtt elkezdik beszélni anyanyelvüket. Ahogy haladtunk időben a középkor felé, úgy lettek a tanítási módszerek egyre passzívabbak és mozdultak el a szavak és szabályok memorizálásának irányába.
A 17. és 18. században jelentek meg a humanista módszerek. Jan Amos cseh származású nyelvoktató elméletei ellent mondtak a gépies fordításnak, John Locke pedig olyan tanítási módszereket dolgozott ki, ahol a hangsúly a nyelv gyakorlati használatán van. Ez utóbbi szerint maga a beszéd a legjobb tanulási módszer.
1878-ban Maximilian Delphinius Berlitz úttörő módszert kezdett el kifejleszteni az idegennyelv-tanulásban. A módszer szerves része, hogy a tanuló egy anyanyelvű tanárral közvetlenül kommunikáljon. A tanárok személyre szabott oktatással segítenek a tanuló nyelvi magabiztosságának fejlesztésében. Ez a megközelítés hűen leképezi azt a nyelvi helyzetet, amit a kétnyelvű gyerekek tapasztalnak maguk körül, egészen fiatal koruktól kezdve. A mai napig ez a szemlélet a Berlitz módszer alapja, ami ugyanolyan jól működik hosszú távon, mint egy nyári intenzív tanfolyamon.
Tanulási taktikák
Vannak olyan módszerek, amelyek eredményessége az Ókortól napjainkig semmit nem változott.
Játékos tanulás
A gyerekeknek semmi nem tesz jobbat, mint a játék. Könnyebben értik meg a nyelvtant, vagy szednek fel szavakat, ha a tanulás élvezetes. Az olyan szórakoztató dolgok, mint maga a játék, a dalok, a történetmesélés a legegyszerűbb, és alapvető tanulási eszközök.
Rendszeresség
Rendkívül fontos, hogy a gyermek rendszeresen találkozzon az idegen nyelvvel, folyamatosan legyen körbe véve vele. Már az is előre lendíti nyelvi fejlődését, ha minden nap az adott idegen nyelven beszélünk hozzá iskolába menet. A napi pár percnyi beszélgetés mellett nem lesz majd szükség appokra vagy a közösségimédiában fellelhető oktatóvideókra.
Környezet
A nyelvi készségek leginkább az idegen nyelvi környezet és a másokkal való interakció révén fejleszthetők. A csoportos tevékenységek során a gyerekek nem csak a tanáruktól, hanem egymástól is tanulnak, hiszen megosztják egymással azt a tudást is, amit saját környezetükből hoztak.
Ha van olyan barátja, ismerőse, családtagja, akinek gyermekei szintén szeretnének idegen nyelveket tanulni, akkor a legjobb ötlet csoportot kovácsolni belőlük! A közös cél támogató környezetet teremt, és a gyerekeket is motiválja a rendszeres gyakorlásra.
Támogatott tanulás
Rendkívül hangsúlyos, hogy az idegen nyelv használatát beépítsük a mindennapokba. Erre pedig nagyon egyszerű módszerek léteznek: naplóírás, egy történet eljátszása, vagy egy nemzeti étel elkészítése közösen. Ezek a tevékenységek megkönnyítik a tanulást, mivel a gyerekek természetesen alkalmazzák tudásukat a különböző helyzetekben.
Egyéni megközelítés
Unalomig elcsépelt, de igaz a megállapítás: minden gyerek más. Éppen ezért máshogyan is tanulnak. Az egyéni órák alkalmasabbak arra, hogy alkalmazkodjanak a gyermek egyedi igényeihez, haladási üteméhez és tanulási stílusához és kielégítsék sajátos érdeklődését.
Egy új nyelv felfedezése örömteli és inspiráló kaland. A gyerekek pedig könnyen esnek szerelembe bármelyik idegen nyelvvel, ha azt játékosan, rendszeresen, másokkal közösen, de egyéni igényeiknek megfelelő módon tanulhatják.
